2011. december 31., szombat


Mindenkinek egészségben, boldogságban gazdag új évet kívánok!

2011. december 28., szerda

Várandósként Budapesten

Március elején érkezik a mi kicsi lányunk. Nagyon boldogok vagyunk és egyre izgatottabban várjuk a tavaszt. Nap mint nap, akad valami babás teendőm és a mi kicsikénk is folyamatosan jelzi rugdosásával a pocakomban, hogy hamarosan találkozunk. Nagyon boldog vagyok, de néha felhős a kék ég a fejemben.

A legnagyobb elkeseredettségemet és bosszúságomat az okozza, hogy több mint 6 hónapos terhesként, nagy pocakkal egyetlen egyszer sem akadt olyan ember, aki a tömegközlekedésben átadta volna nekem a helyet, pedig sokat utazom metrón, villamoson (orvoshoz, kismama tornára, szülés előtti felkészítőre stb.- néha úgy érzem állandóan úton vagyok). 
Először arra fogtam, hogy pici a pocakom, aztán arra, hogy kabát van rajtam, biztos nem veszik észre. Ma nőgyógyásznál voltam és hazafelé eléggé fáradt voltam már, így mindent bevetettem, levettem a kabátomat is, hogy látszódjon az állapotom. 

Szerintetek, érdekelt bárkit is?

Senki nem vette észre magát, szerencsére a Jó Isten mindig velem van, így kb. 3 megálló után volt leszálló és le tudtam ülni.

Nem is tudom miben reménykedtem a korábbi tapasztalataim alapján. Én mindig átadtam a helyet az időseknek, kisgyerekeseknek, várandósoknak. 15 éve élek Budapesten, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor kelt fel egy fiatal srác, vagy lány, uram bocsá ereje teljében levő férfi, hogy segítsen azon aki rászorul. Volt arra is példa, hogy felálltam, mivel egy bottal közlekedő idős néninek át akartam adni a helyet a buszon, szegény lassú volt és egy kedves 40-es férfi odavetette magát az ülésre, bár nem vagyok egy veszekedős típus, de felment bennem a pumpa és határozottan rákiabáltam, hogy azonnal álljon fel, mert a néninek akarom átadni  a helyet. Nem volt hajlandó felkelni, és egy kedves "utastárs" sem akadt, aki kiállt volna mellettem. Így a nénikével álldogáltunk tovább.
A kevés  esetben, amit láttam (mármint, hogy helyet ad át valaki) mindig 40-es nők adták át a helyet. 

Elkeserítő.

Én vidéki lány vagyok, középiskolásként naponta kétszer  25 km-t utaztam, tömve volt a busz, de alap volt, hogy az időseknek átadjuk a helyet, mégis voltak gavalléros öregurak, akik felajánlották, hogy átadják a helyüket a fiatal nőknek is, mert az illem szerint a férfi ezzel megtiszteli a hölgyet, még ha fiatalka is. 

Azt hiszem itt soha nem hallottak róla. Ahhoz már túl lassú vagyok és a pocakomat is féltem, hogy tolakodjak, meg nem is az én stílusom. Ma elgondolkodtam azon, hogy mi lesz mondjuk februárban, ha már szinte hetente kell dokihoz menni, vagy CTG-re és hasonlók. Jobb nem belegondolni. 

Valahogy elő kell csalogatnom magamból az anyatigrist! Jobb lesz ha összeszedem magam és felállítok valakit, ha már nem bírok állni.

Meg van a véleményem az emberekről!
Persze akinek nem inge...

Nektek milyen tapasztalataitok vannak?

Inkább befejezem a dühöngést.. Jót tett, hogy kiírtam magamból.

A következő bejegyzés már recept lesz:)

2011. december 16., péntek

Mákos guba torta


Szerdán az én drágám azzal az ötlettel állt elő, hogy egy kollégája szülinapjára süssünk mákos guba tortát. Szerencsére segített, így hamar elkészültünk. 

Keresgéltem a neten a megfelelő recept után és végül is a desszert.eu oldalról választottam ki a receptet. Nekem Zila tortaformám nincs, ezért egy kis 17,5 cm-es átmérőjű formában sütöttem ki, a tészta fele megmaradt, így abból pont 12 db. nagyméretű muffin lett. Nagyon finomra sikeredett, én épp csak megkóstoltam, saját fogyasztásra lényegesen csökkenteném a cukor mennyiségét, vagy steviával helyettesíteném.

Hozzávalók:

Tészta:
1 l tej 
20 dkg cukor
3 db. tojássárgája
25 dkg darált mák
vaníliakivonat
10 db. kifli
1 db. citrom reszelt héja
1 db. narancs reszelt héja
Teteje:
1 zacskó vaníliapuding
0,5 l tej 
3 evőkanál cukor

Elkészítés:
A kifliket kb. 1 cm-es kockákra vágtam. A tejet elkevertem a mákkal, cukorral, citromhéjjal, narancshéjjal, vaníliával és felforraltam. A tejes lé 3/4-ét ráöntöttem a kiflikre és jól átkevertem, hagytam, hogy felszívják a folyadékot. A maradék  mákos-cukros tejet lehűtöttem, és belekevertem a tojássárgákat, majd ezt is ráöntöttem a kiflikre és megint átkevertem. A massza felét a kivajazott, kekszmorzsával megszórt tortaformába nyomkodtam, a másik fele ment papírkapszlikban a muffin formába. Külön sütöttem a kettőt, a sütőt 175 fokra előmelegítettem, a tortát kb. 25 percig, a muffinokat kb. 15 percig sütöttem. Amikor elkészült, a torta tetejére pudingot öntöttem, a muffinokra csak ráfolyattam. Aki szeretne tejszínhabot is tehet még plusszban rá.
Ha nem kellett volna szállítani a tortát, a vanília puding helyett valószínűleg egy mascarpones krémet készítettem volna, hasonlót, mint a tiramisuban. De majd legközelebb.
Az eredmény dekoratív és finom lett. 
Nagyon hamar kész van, csak a kiflik darabolásával kell bíbelődni.
 



2011. december 9., péntek

Finomfőzelék


A finomfőzelék az egyik kedvenc ételem. Elkészítése szinte teljesen megegyezik a zöldborsó főzelékével. Állítólag nagyon sokan nem szeretik. Nem értem, hogy miért. Én gyerekkoromban és jelenleg is nagy rajongója vagyok ennek a főzelékfélének. Szerintem rettentően finom, nagyon gyorsan elkészíthető, tehát egy jollyjoker. Az én drága férjem is imádja. Apukám csak sült csirkeszárnnyal eszi szívesen.
Most a szénhidrátszegény étkezés  miatt Steviaval és kevesebb tejjel készítettem. Nagyon finom volt!

Hozzávalók:

0,5 kg apróra kockázott sárgarépa
0,5 kg zöldborsó (most mirelit)
1 csokor petrezselyem apróra vágva
1 evőkanál olivaolaj vagy 1-2 dkg vaj
1 zöldség- vagy csirkehús leveskocka (DM Alnatura) vagy 1 teáskanál bio vegeta
1-2 csepp Stevia vagy 0,5 evőkanál méz
só ízlés szerint
4 dl víz 
4 dl tej
1 csapott evőkanál étkezési keményítő

Elkészítés:

Egy fazékban felteszem a zsiradékot, megdinsztelem benne a sárgarépát, majd hozzáadom a petrezselyemzöldet. Amikor a répa kicsit megpuhult és kioldódott a színe, hozzá adom a borsót és az egészet összepárolom. Aztán ráteszem az édesítőt, a leveskockát, a csipet sót és felöntöm a vízzel. Az egészet puhára főzöm. Hozzáadom a tejben csomómentesre kevert keményítőt, még rottyantok egyet rajta és kész is.

Nagyon jó étvágyat!

Ahogy mondtam isteni sült csirkeszárnnyal, de nagyon jól megy hozzá a fasírozott is. Bár én legjobban feltét nélkül szeretem.

2011. december 6., kedd

Eltűntem

Tudom, eltűntem az utóbbi pár napban. Ennek több oka is van, nagyon elfáradtam és nem igazán készítettem olyat, amit fontosnak láttam lefotózni és feltenni a blogra. A másik ok az, hogy kiderült magas a vércukor szintem, így diétáznom kell a baba születését követő 6 hétig legalább, aztán ha szerencsém lesz, visszatér minden a normál kerékvágásba. Egyenlőre internetről leszedett diétát követek, hétfőn megyek diabetológushoz és tudományos alapokra helyezzük a diétát. Nagyon fontos most, hogy szénhidrát szegényen étkezzek, ez a baba és az én érdekem is. Próbálok sziklaszilárd lenni. Még csak pár napja próbálkozom, de nagyon hiányzik a méz a reggeli teámba, nagyon furcsa, hogy 3 óránként ennem kell, még este 9-kor is, amikor már nem igazán szoktam. A fél literes bögrémet lecserélhetem 2 dl-re ha tejet akarok inni, pedig én imádom a tejet:(
Itt a mikulás, és nem ehetem meg a finom étcsoki mikulásomat, arról nem is beszélve, hogy megint rendeltem csodafinom kézműves szaloncukrot az Azték Choxolat-tól, zseléset, mert az a kedvencem, és azt is csak nézegethetem majd. Bár az én Kincsem azt mondta, majd félretesszük a szülés utánra:)
Na de nem panaszkodom, a lényeg, hogy a jövőben pár régebben készített dolog receptjét teszem majd fel, pár sütit, csak a család és barátok kedvéért, amiből majd nem eszek, valamint megpróbálok a diétának megfelelő dolgokat kitalálni, hátha segítek majd hasonló problémával küzdő kismamáknak.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...