2011. február 6., vasárnap

Disznóvágás Szabolcsban

Múlt hétvégén disznóvágáson voltunk. Már hetekkel előbb egyeztettük az időpontot párom családjával, rettenetesen vártam, hiszen gyermekkoromban ez nálunk is nagy esemény volt. Szüleim már rég nem tartanak állatokat, így azt hiszem általános iskolás lehettem, mikor az utolsó hazai disznóvágáson részt vettem. 
Annak idején, mi gyerekek, a "halálraítélt" sírására ébredtünk, és csak a későbbiekről vannak emlékeim. Most volt "szerencsém" a kezdetekről résztvenni az eseményekben. Az én döntésem volt, de eléggé megrázott. Kettős disznóvágás volt és fényképekkel mindenképp dokumentálni akartam az eseményeket. Hát megrázott, majdnem megsirattam szegény állatokat, de össze kellett szednem magam, így visszatartottam a könnyeimet. Úgy gondolom, hogy a tenyésztett állatok megölése egy szükségszerű dolog, hisz azért tartjuk őket, hogy a végén az asztalra kerüljenek, legyen szó csirkéről, kacsáról, disznóról. 
Kiskoromban láttam, ahogy nagymamám levágja a tyúkokat, ahogy nagypapám megnyúzza a nyulat. És nem rázott meg... Akkoriban egy falusi gyermeknek ez mindennapos volt. Manapság már falun is ritka az állattartás, és a gyerekek legtöbbször a fóliázott csirkemell formájában találkoznak a hússal. 
Vágyom azokra az időkre, amikor láttam, ahogy a kotlós kikölti a tojásokat, majd nagymamám egy kis kosárban behozza a konyhába a kiscsibéket télvíz idején és a sparhelt mellett egy papírdobozban eteti őket. Még most is hallom a csibék csipogását, és emlékszem a pihe puha tolluk érintésére.

Hiányzik az a meleg, amit egy cserépkályha ad. 
Rengeteg ilyen emlékem van még és bár több mint 13 éve Budapesten élek, folyamatosan arról álmodozom, hogy így élhessek. Remélem, hogy sikerülni, fog.
Visszatérve a disznóvágásra, jó volt újra nagy családi körben lenni. De minden más volt mint otthon Vas megyében. Itt vágás után a disznót nem húzzák rendfára. Nem fogtak fel vért, nincs külön véreshurka zsemlekockával és májashurka. Más a menü, "reggelire" toroskáposzta volt, amit most ettem először és nagyon ízlett. Otthon mindig resztelt máj készült reggelire,  késői ebédre pedig finom húsleves és pecsenyehús. Imádtam! Ebédre itt is megvolt a húsleves, de utána frissen kifőtt hurkát ettük. Itt a hurkába zsiradékon pirított hagymát, a főtt belsőségeket ledarálva és rizst tesznek. Nagyon-nagyon finom volt. Minden ismerős volt, de mégis egy kicsit idegen. Tudom, hogy kis országban élünk, de most úgy éreztem, hogy ebben a kis országban nagyon nagyok a különbségek. 
De beszéljenek helyettem a képek:



A disznó
R.I.P.
A pörzsölés
Még egyben...

Fébevágva
Boncasztalon
Készül a hurka
Ebből töpörtyű lesz
Kolbásztöltés
Hát nem gyönyörűek!

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...